Keresés a honlapon:

Draskóczi Ágnes versei (Pandémia idején, Gyengéden, finoman)

 

 

 

 

 

Pandémia idején

 

Változtatni szükséges. A régi nem mehet tovább.

Határtalan önzésében az ember

mindenható Úrnak képzeli magát.

Olyan felfuvalkodott lett, csak pusztít,

Pénznek, Hatalomnak hódol, tönkre tesz.

Haldoklik a Föld. Majd természeti,

társadalmi kataklizma lengedez

fejünk felett, s láthatatlan vírusok

tanítanak félelmet, alázatot,

hiszen a fenntarthatóság vizsgáján

az emberiség réges rég elbukott.

Nézz szembe bűneiddel, zárkózz be,

mert elért a büntetés: ölts zsákruhát.

S irgalomért kérleld, kérleld imában

a Mindenség Urát.

 

 

Gyengéden, finoman

 

simul rá az autó az útra.

Gyengéden, finoman

szélesül mosoly, törnek fel szavak.

Gyengéden, finoman

elkerül eső, bár borús az ég.

Gyengéden, finoman

rögzül a mobilon a pillanat.

Gyengéden, finoman

siklanak a vadkacsák a Dunán.

Gyengéden, finoman

múlik, majd rohan az idő velünk.

Gyengéden, finoman

viccelődünk és nevetünk néha.

Gyengéden, finoman

simogat kéz kezet. Ismerkedünk.

 

 

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2020-07-09 18:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.