Videó

A PécsTV videója




Keresés a honlapon:


Dunai Andrea: 00:13

 

 

 

 

00:13

Álmodom, hogy itt ül egy macska a vállamon, és csak hagyom, hadd ülje ki magát mind a kilenc élete, akár feketén, akár tarkán, mindegy is ha xanax-nak hívják, ettől sírnak a fák is, Végig viszem a hátamon, az összes emlék a tarkómon követ, egyszerre jelen-múlt-jövő idő helyett egy idegen rádióból Abba szól, olyan, mint a farmer, sosem megy ki a divatból, vajon ki lehet-e simogatni a fáj-dalom, vagy mint Billy Idol kiizzadom, mint Chris Cornell úgy halok, benne vagyok a pszichiáter zárójelentésében: szenvedésnyomok az arcon, beleszorongom a létbe, aludni kéne, világgá menni borotva nélkül borderline, de nem érted már hogy jisóráz, sem azt hogy give me a chance, pláne nem hogy enchanté Milord, hazudom, hogy nem, nem bánok semmit, non je ne regrette rien, kedves Piaf, néha könnyűnek tűnik minden, talvolta tutto a me sembra facile, aztán betonnehéznek, ha érzelmileg sérülünk, nem gondolkozunk tisztán, hogy is mertem összeomlani, már nem tudok vérre menni, te sem mertél közelebb jönni, pedig csak a hiány válik el egy házasságkötő-teremben, már nem köt magához csak a nincsen, hiába szólt Chopin, a harmónia nem lineáris, felejtsük el a naplementét, rémesen banális, hervad a kopottbarna komódon a szivárvány fréziám is, nem, nem félek, csak az ateizmusom múlna végre, jézusom, hogy én milyen jövő elé nézek, még illatos a pipám, epres e-cigi, csúszom magam alá, ez a szívás, meg nem szokható szívatás, csak ne szakítson el tőled féltékeny kezekkel az ébredés.

 

 

  
  

Megjelent: 2020-06-14 10:00:00

 

Dunai Andrea (Szekszárd, 1970)

A Holdkatlan Szépirodalmi és Művészeti Folyóirat szerkesztőségi titkára, a Rendezvények rovat szerkesztője.

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.