Czékmány Sándor: csendes májusvégi délután
csendes májusvégi délután
amikor már semmit sem tudsz ígérni magadnak
és beledőlsz egy csendes május végi délutánba
és elképzeled hogy ez csak átmeneti állapot
nem
nem rosszullét
csak figyelni szeretnéd megismeréseid jelentőségét
a látott és hallott dolgokból a lényeget megkeresni
hogy elhidd valóban léteztél
hogy valódi távolságok vettek körül
valódi mélységekkel és hogy a rettegés benned csak üres korsó
amit bármikor következmények nélkül összetörhetsz
nem kell tekintettel lenned az ígéreteidre
nem
az elvárásaid is ugyanolyan szemfényvesztések voltak
mint a hatalomba kapaszkodók felségjelei
*
hazám vagyok összezavarodva
erőt mutatok és rettenetesen gyenge
erőtlenség keserít
fel lehetne-e emelkednem addig
ahonnan láthatnám magam és azt hogy mi mire való
a pazarlás
az erő őrült kapkodásában
hol
és milyen utakon fog majd mindez megtisztulni
és hányszor kell majd határt becsületet cserélni a puszta életbenmaradáshoz
fényre lenne szükségem hogy lássam
hova vezet az eltakart folyó
mit borít majd be az éjszakai álom
a szemérmetlenre vetkőztetett hit
hogy hazám vagyok és úgy halok meg mintha élnék
Megjelent: 2020-05-30 14:00:00
 |
|
Czékmány Sándor (1936-2023) költő
A Holdkatlan Szépirodalmi és Művészeti Folyóirat szerkesztője, a Górcső rovat vezetője. |
Ez a Mű a
Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.
