Keresés a honlapon:

Köves István: Bolond bodobácsok

 

 

 

 

BOLOND BODOBÁCSOK

 

 

Hová lettek a harangozók?

Ki készül ma harangozónak?

Készül egyáltalán valaki ma harangozónak?

Az, aki készül, a harangszót szereti vagy Istent?

Talán csak a hajnali ébredést, a hars kelést,

hiheti, fontos: nyújtózó mozdulatával ő indítja a napot.

Pedig milyen szépen, szívhez szól a harangszó!

Felénk kiváltképp, a hegyek között üzenve

versenyeznek a tornyok, visszaverődő hangjuk,

nyomában sértődve vijjognak a fölvert vércsék,

oszlik a köd, csak a völgyekben lapul gomolyogva,

tétován bólogatnak a melengető fényben a templomfali

repedésekből előbátorkodó, ölni kész szarvasbogarak,

lábukat rázogatják a várakozó orrszarvú kitin-lovagok,

bolond bodobácsok rohanvást ütközve pattognak vadul.

Távolabb is támad ugyan még a kongás hangja,

pedig, mondják, arra már rég üres a harangláb,

se réz, se bronz, csak magnóról a digitalizált hívás,

nem kell több önteni ágyút, eztán majd

rakétákkal ritkítja magát a művelt emberiség.

A nyárikonyhákban itt még friss vízzel indul a nap,

versenyt harákolnak, szörcsögnek a horpadtszűrőjű kávéfőzök,

özvegyek izzadt álmai lebegnek, a kanálka kockacukorra koccan,

s dunyha alatt az ótvaros fejű kisunoka arról álmodozik,

hogy tévészerelő legyen, vagy harangozó.

 

 

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2020-05-06 14:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.