A postagalambok hazája

gyerekből anyám lettem
gyerekből apám lettem
látom a különböző
korok hangulatát

anyámék hiszik ami jó
nagymama jó apró
süteményt készít folyton

apáméktól hallom
Kádár jó volt adott munkát
nem éheztek az emberek
bezzeg ma

„tudod, Magyarország az olyan –
meséli a nővérem a török férjének
(pedig nem is a nővérem) –
hogy is mondjam, olyan sehr sehr
schlecht, ezek a németek
pedig tudják
az élet nem habos-babos”
anyámék tejfölös szájjal röhögnek
igen igen Magyarország
olyan sehr sehr
schlecht ezért mentek el
de a habos-babosság
ki mástól ered
ha nem tőlük a kanalat
mélyre dugták anno

és vajon itt hagyjam azt
a messzeringót tudod jól
ezt a csöppnyi világot amibe
beleestem határon innen
legyen meg az ő akaratuk
amint itthon
úgy külföldön is