Keresés a honlapon:

Széll Zsófia versei (Máskin, A sárkány éneke, Ígérj meg)

 

 

 

 

Máskin

Gyöngyinek

Drága Nasztaszja, az ég

ideát is zöld óceán, a

horizont létráján fel-

kapaszkodott Jákob.

Szíve van, és úgy moraj-

lik, hogy elnyomja az

összes szót. Tudja,

mostanában fekete

halakkal álmodom.

Szájukból hínár nő

fel, az égre. És az

összes felhőn Péter

üldögél, alatta szikla

az idő. Látom Magát,

kontújai élesek. De

a hangja elhagyott.

A sárkány éneke

hol vagy, hol van. felüti

a könyvet, mesél. király-

fi most. a legkisebb hol

nem volt. Összefésüli

magát a rendnek, neki-

indul, belekezd. Mindig

van egy reggel. Kisüt

egy napot, lendül a fejsze,

hajszálak szakadnak

fonatba. Mindig van egy

délelőtt. Haranghangot

főz, megszegi a kenyeret.

Mindig van egy este. És

a fejét a Napra hajtja, 

arcáról homok pereg.

Mert mindig van egy éj-

szaka. Veled terhes.

Paplanba borul a szó,

és már szuszog. Kezed

az enyém. Magunkra

kulcsolom, lakat. Hol

lesz, hol volt. Becsukja

a könyvet. Eluralkodik

rajtam.

Ígérj meg

Tudod, mindig ugyanazt az egy

dalt hallgatom. Találkozni, lelni,

szembejönni, mosolyogni ránk.

Tudom, ez nem az a pillanat, a-

mikor elvörösödik a házfal. Ma

egyelőre még a székre ültetsz.

Nem gondolom, hogy nem lesz

tovább. Amíg akad egy pohár,

kanál, a késeket elzárod, addig

tudom, mindig ugyanazt az egy

hangot hallgatom. Találkozunk,

mosolyogsz ránk. Így köszönsz.

Tudod, ez most az a pillanat, a-

mikor elfehéredik a paplan, és 

lángra kap a padló, és énekel

bennem, tudod, ugyanaz a dal.

Anya, csöndesedik az éj. Kérlek.

Szépen kérlek, hallgass el –

hallgass rám.

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2020-03-21 14:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.