Keresés a honlapon:

Siska Péter versei (Ataraxia, Hotelszoba Madrapurban, Ellenfény)

 

 

 

 

Ataraxia

 

A felhők – kacér
lányok lebbenő szoknyái –
alig takarnak
valamit az égből.

Dél van,

a hajóim már
kifutottak –

tudom, csak képzelem
a tengert,
és szemfényvesztés
csupán
tested melege.
Addig ismétlem

magamban
a neved,
míg jelentését
nem

veszti –

 

Hotelszoba Madrapurban

 

Mielőtt megvirrad,
még megveted

valaki más ágyát,
lefekszel,
aludni próbálsz.

Rá gondolsz.

Mielőtt meghalsz,
egy kicsit még
hallgatod
tűsarkú cipői
szelíd, szabályos
kopogását.

Ellenfény

 

1.

 

A napkorong
keletre hanyatlik.
Félbehagyott építkezés a táj.

Ecetfák vesztegelnek
a sűrű, nehéz
csöndben. Indulnának.

Bárhová.

 

2.

Az emlékezet
összemossa
a tenger és a temető
határait –

 

neveket rajzol a víz
a fövenyre, majd
letörli őket.

Egy kisfiú szalad kacagva
valahová. Kezében apró
kavics a világ.

 

 

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2020-03-16 06:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.