Keresés a honlapon:

Aranyi László: Goetia

 

 

 

 

Goetia

 

 

 

Épkézláb százlábú.             Négykézláb.

˙qálzéʞʎƃéN

 

 

Üszkös fahasábként hasadó, felfúvódott has.

(Hasadás megvakult jégtükrön…) Aszott pofájú, lógó tökű kalóz

kései zsákmánya civilizációnk.

Élettelenné vált tákolmány a fedélzet,

szabadságunk uzsorásai ott lakmároznak,

nyáluk csordul,

élő húscafatként táncra perdül a röhögő Kaszás az ünnepi asztalon.

 

„Menj csak, hagyd a kormányt, változz pléhcsőrű delfinné te is!”

 

Íme, az emberszabású,

valamint a mindenütt megbúvó kísérője,

amely,

amit érdemlünk,

valami undorító szörny, az szentigaz. „No, vályúhoz,

cimborák, okádásig!”

 

Egyszer aztán föleszmélsz a sírban, s megérint az előttünk visszatérő: „jöjj, hagyd a férgeknek, – s a fölöttünk imbolygó,

hártyás hold-tenyérre mutat –

mostantól az ő testébe költözöl…”

       A szabadság mindössze ennyi: a halálraítélt választhat a kivégzési módok közül. S fejlődőnek hazudjuk ezt a folyamatosan hanyatló végstádiumot. Háromhegyű pálca, dorong, harang, zsugorított

emberfő, sarló, vérívás utáni viaszmerevség, kataton révület.

               Viselt dolgaink újjlenyomatai a kozmikus légypapíron. Nélkülünk is tovább írja történetét

az emberiségtől megtisztult Föld, s a háborgó óceán.

 

 

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2020-02-28 14:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.