Czékmány Sándor versei (össz- hangzat, parabola az időskori mutációról, éjféliszóbuborék)
össz-
hangzat
bőrömön az évek akár zenemű is lehetne
reggelenként elnézegetem a kezemen a vonalak mintázatát
a váltakozó mélyülések kanyarulatok
szeszélyes hegyláncolatokként felgyűrődő erek
üzeneteire akár jósdát is nyithatnék
persze a magammal kapcsolatos jövendöléseim mindig disszonánsak
önmagukban csak akkor lenne kielégítő értelmük
ha követő magyarázat kísérné
úgyhogy ezt a megoldást hagyjuk is a fenébe
elég csak bámulnom őket és elképzelni a látványt
ahogy az érzéseim konszonáns hangzatként megjelennek
és önmagukban mutatják be önmaguk szétesésének
riadt tragédiáját
parabola
az időskori mutációról
kéményfüst folyamatos játéka a szűk égbolton
sajnálom hogy nem nagyobb az ablak mert
így csak vázlatosan tudom követni a szürke változatainak
látványos cserélődéseit a preparált szürkeségben
szűk házfalak kopaszra szürkült ágak
a hernyószerűen
vonagló útvonalak kivehetetlen szürkeségű árnyékain
a testem valahol itt a valóság és a nemtudomhol határán
kicsit már elege van a szétesés folyamatos megkísértéseiből
a minduntalan visszatérő csendből
a kikényszerített ingerek zárt meneteléseiből
a soha el nem ért távolságok hiénabűzében
roppanó csontok
pontosan ott ahol már régóta tudom hogy régóta nincs mit
érzéketlenné váltam a láthatóságra
és még mindig nem tudom
hogy eze a szabadság
ez-e
a halmozott kételkedés oka a bámészkodó ónos szürkeségben
hogy tehetetlenségem kihasználva
újragondolja korlátait
éjféliszóbuborék
amikor rámtör a bölcselkedhetnék,
végiggondolom annak rendje-módja szerint a körülöttem létező
világ dolgait.
amilyennek mutatja magát,
és megpróbálom elhinni, hogy ilyen,
csak az én agyam látja olyannak, amilyennek nem szeretem látni.
széttartó kereszttűzben rohamozó csapatok.
semmi nem indokolja,
hogy ott legyenek a háborúk, ahol vannak,
de az emberiség atavisztikus csapdahelyzetei nem ismerik
a könyörületet.
tömeggyilkos hadicselekmények elől menekülő gyerekek
fagynak meg a lezárt határokhoz szorítva,
és ez a természetes.
álmosító robbanás-zaj a háttérben,
az előtérben metronóm-hang:
bizonyítékaink vannak, hogy egyes csoportok hatalmas pénzeket megmozgatva
hatalmas migránstömeg-rohamokat szerveznek Európa ellen.
hát igen.
értheted ahogy akarod.
magyarázhatod ahogy akarod.
ragacsos massza az arcom a szégyentől.
ragacsos massza az arcom a félelemtől.
Isten! ugye sejted már, hogy a félelmekből sarjadt gyűlölettel szemben
felesleges gesztus volt Megváltót küldened?
Megjelent: 2020-02-24 14:00:00
|
|
Czékmány Sándor (1936-2023) költő
A Holdkatlan Szépirodalmi és Művészeti Folyóirat szerkesztője, a Górcső rovat vezetője. |
Ez a Mű a
Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.