Videó

Vállalkozásuk az élet – Szávai Géza és Szávai Ilona 

Az Erdély TV videója




Keresés a honlapon:


Bíró Rudolf versei (Velencei-visszhang, Ébredés, Együttállás)

 

 

 

 

Velencei-visszhang

 

Lágy ecsetvonás a messzi horizont,

narancs-köpenybe bújt, néma szerető.

Hímzett korcán ülünk, mint holmi pont,

mit csak odacseppentett a teremtő.

 

Tavi-galléron gyűrődő hullámot

egy eltévedt kavics simára vasal.

Gyermeki arcomba szaladt fullánkot

most odaragadt, szerelmes csók takar.

 

Hisz szél-sóhaj lökte hintában ülünk,

egymás gondolatán túl nem hall fülünk.

Egyszer zuhanunk, utána lebegünk.

 

Mosolyt simít a holdfény pír-ajkadra,

a csend-élet csomót köt a garatra,

kettesben (már) csak itt, csak most lehetünk.

 

***

 

Kettesben már csak itt, csak most lehetünk.

A csend-élet csomót köt a garatra,

mosolyt simít a holdfény pír-ajkadra.

 

Egyszer zuhanunk, utána lebegünk.

Egymás gondolatán túl nem hall fülünk,

hisz szél-sóhaj lökte hintában ülünk.

 

Most odaragadt, szerelmes csók takar

gyermeki arcomba ragadt fullánkot.

Egy eltévedt kavics simára vasal

tavi-galléron gyűrődő hullámot,

 

mit csak odacseppentett a teremtő.

Hímzett korcán ülünk, mint holmi pont,

Narancs-köpenybe bújt, néma szerető,

lágy ecsetvonás a messzi horizont.

 

 

Ébredés

 

Látod, a hajnal karcokat mar

az éj lassan foszló köntösébe,

miközben az Álom óvatosan

bújik vissza a testmeleg ágy

adta féltett bökdösésbe,

s karolja át a szuszogó,

alvó szerelem lágy alakját,

hogy a kölcsönösen lüktető

szívek egymásra hangolva

játsszák az ébredés színdarabját

pár percig, míg az ébresztő

riadt sikolya szakítja szét

a nyíló liliomok sziluettjét.

 

 

Együttállás

 

Csak álltunk egymással szemben.

Megakadt súgógép volt a horizont.

Nem is mondhattad volna szebben:

Szeretlek. Én meg, hogy viszont.

 

Szélkakas kapirgált a háztetőn.

Egy hullócsillagot ejtett le elénk.

Te kívántál. Én meg téged, s a redőny

mögül a fülünkbe táncolt a zenénk.

 

Ég-objektívbe lőttük a szelfink,

esőcsepp gördült le arcodon.

A mosolygödrödbe gyűlt a smink,

libabőr futkosott a combodon.

 

Pántok estek le a Hold válláról,

bájait takarta két bárányfelhő.

Gyorsan lekerültünk az ég vásznáról,

18-as karika, hajnal fél kettő.

 

Zárlatos reflektor volt az utcalámpa,

kificamodott ágak árnyéka játszott.

Tested szememben totálplánba`,

erre csak a szél bóklászott.

 

Frissen vasalt abrosz most az ég.

Elszórt pillanatok rajta a morzsák.

A holnap ajtajában vagyok faék,

hogy bármikor belelépj, nemcsak mikor mondják.

 

 

 

  
  

Megjelent: 2020-02-02 14:00:00

 

Bíró Rudolf (Hódmezővásárhely, 1992)

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.