Keresés a honlapon:

Aranyi László: Idill

 

 

 

 

Idill

 

Egy-két gyakorlott nyisszantás,

s elválik a törzstől a fej.

Hogy az örökké jókedvű fejaszaló horgas hegyű nyársán

vicsorítson.

Valamiféle „Úr” megbízásából jött,

de népünk csak a Tűz, a Levegő, a Víz és a Föld szellemeit

fogadja el fölöttünk álló minőségként.

Az idegen istenség szolgája nálunk „hosszú disznó”.

Hízott testét felfaljuk, húsa húsunkká válik!

Alvadó-félben lévő vérét összegyűjtik a tökhéj-teknők.

Amit tudott, mert átvergődött a határtalan,

lélegző tengeren,

a mi tudásunk. Bűzlő, penészes odvakat

megjárt, aszott, kukac-szerű pöcsén papnőnk mosolyog. Mert az ő

szüzessége nap mint nap újjászületik

a szerelem korlátlanságától.

Csak egyetlen törvény létezik: egyensúly

 

 

az érzékelhető és a mindenütt megbúvó világgal.

Életünk végtelenített orgazmus…

Idyl

A few well practiced slits

and the head is separated from the trunk

to grin on the hooked pike of the forever cheerful

impaler.

He came on behalf of some “Lord”,

but our people accept the spirits of Fire, Air, Water and Earth only

as the entities of high quality above us.

We call the servant of a foreign god “long swine”.

We eat his fat body; his flesh becomes our flesh!

Gourds collect his almost clotted blood.

Our knowledge plodded what it could

across the boundless breathing sea.

Our priestess is smiling on his dried up, maggot like penis

that visited countless stinking, moldy hollows.

For her virginity

is born again everyday thanks to the absolute liberty of love.

There is only one law: balance

with the perceptible and omnipresent world.

Our lives are an incessant orgasm…

Translated by Gabor Gyukics

(Megjelent: Acclamation Point Literary Journal)

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2020-01-29 14:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.