Balázs F. Attila versei (Memento, A kocka, Villamossal jön a részeg hajnal, Fityisz)
MEMENTO
fáradt agyag
ráncos
szikkadt
a nap gyilkos simogatásában
ujjlenyomatok őrzik
az érintés
a formálás
a magára-hagyás
megmerevedett nyomait
A KOCKA
az idő mint elakadt lemez
folyton ugyanazt ismétli
hatalmas kéz kivesz
egy kockát
és az építmény nem omlik
össze
egyensúlyozhatsz tovább
mintha mindig éltél volna
éltél-e egyáltalán?
VILLAMOSSAL JÖN A RÉSZEG HAJNAL
szavaid koppannak
merev ingerküszöbömön
mint bogarak
a gépkocsi szélvédőjén
szétmázolom őket
ha nem állok meg
amikor megnevezed
a lombot
a felhőt
a fára tekeredő kígyót
bezárod a versbe
melyben
cunami
jégeső
földcsuszamlás pusztít
és az utolsó sor mögött
felfedezed
a sebtében elrejtett hullát
fekete varjak köröznek
szemük
ezernyi pislákoló csillag
az első villamossal jön
a részeg hajnal
FITYISZ
a lekopaszodott ágak
segélykérő karok
egy katasztrófában
összeaszott gyümölcsök
és összezsugorodott levelek
között
januárban
kipattantak a rügyek
fityisz a tespedt
enyészetnek
Megjelent: 2020-01-01 14:00:00
 |
|
Balázs F. Attila (1954) költő, műfordító |
Ez a Mű a
Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.
