Keresés a honlapon:

Bara Anna versei (a világ keletkezése; fagyos, forró; Elmosódott kontúrok)

 

 

 

 

a világ keletkezése

nagyapám ecetgyári munkás volt

minden nap hajnalban indult a gyárba

két óra gyalog és kettő vissza

nagyanyám harmincöt évesen hagyta magára

de öt gyerek álmába angyalként visszajárt

negyvenhétben nagyapám anyám és két bátyja

papírok nélkül nekivágott a határnak

egy nap rácsok mögött szalmazsákon

némi leves majd tovább puliszkáért napszámba

pedig már odaát is utálták

végül hárman elvetődtek Konyárra

anyám történetéből e pár vonás minden

de nekem azóta létezik az isten

mióta ráébredtem csak a puliszkán múlt hogy

anyám apámmal találkozott

 

 

fagyos, forró

két hasonlat között hozzád bújok élni

megfagyott a világ jobb lenne nem félni

cserépszívembe már beleégtél rendre

hol itt repedt széjjel hol ott akadt szegre

gyújtóst nem találtam Isten vert e kínnal

a híd alatt alszom betakarsz papírral

karton az ég s a menny sztaniolos álom

csillagokként fogy el rajta minden lábnyom

Elmosódott kontúrok

A hatalmas ház a kerttel lassan összement.

Elszökkent a fák fejéről az ég. Pedig

majdnem elértem, mint kis gyerek.

Egyedül csak a plafont volt nehéz.

Amíg a gémeskút felhőket döfködött,

az öreg eperfa részegre itta magát.

Néha hallottam, ahogy a viharos szélben

kicsúfolják az éjszakát.

Az idősek háta egyre csak görbült,

mire kinőttem a sok mesét. A világ meg

egykedvűen teremtett és temetett bármi lényt.

De Isten kivasalta, ami összement.

Előbb a gyerek tűnt el belőle.

És rádöbbentett a ház nem is kicsi.

A mennyezetet már nincs kivel elérjem.

A kert is kitágult. Ismét végtelen.

Minden újnak hat, pedig ódon.

Észre se vettem, úgy lettem öreg,

hogy a gémeskútra sem emlékezem.

Csak arra, hogy jobb volt.

 

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2019-12-14 14:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.