Széll Zsófia: Mell-ék-zönge
Mell-ék-zönge
Napok óta fúj a szél.
Az átültetett szobanövény
az erkélyen egyre több
levelet hoz: életzöld.
A párját még nem
tette új cserépbe,
nincs alatta-körülötte
más föld, csak az eddigi.
Minden viszonyítás
készsége: a változás.
Párhuzamos valósság -
az egyik tartja a másikát.
Lemérni a pillanatokat,
átváltani reménybe: súly.
Egyenetlen szívritmus,
átlagolt tartozás a hova.
Az órádra nézel: kihagyott
ütem a sokadik gyakorlat
után, önvédelem. Óvatosan
mozdulsz, ne tedd tönkre.
És ha: ahogyan széthasítja
az időt. Az izzadtsága ékszer.
És ha véletlenül mégis
megszorulna a fejsze feje:
csak megfontoltan, de
bátran, egyre beljebb. Itt dombok
vannak, Sziszifusz, nem
engednek - beleszakadni sem.
Napok óta fúj a szél.
A levegő hűvösebb, frissebb.
És a nő az erkélyen?
Az eddigi legforróbb nyarat
görgeti életzölden, a szívnek
felfele.
Megjelent: 2019-12-02 09:00:00
 |
|
Széll Zsófia (1976) költő, szerkesztő, műfordító, a Veranda Művészeti Csoport alapító tagja
A Holdkatlan Szépirodalmi és Művészeti Folyóirat szerkesztője. |
Ez a Mű a
Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.