Keresés a honlapon:

Kiss-Horváth Ágnes versei (Én és a nyár, Nyár vége, Változás)

 

 

 

 

 

Én és a nyár

 

Iszom arany szavát,

Sóhaja illatát,

Arca keménységet,

Múltba temetett összes fájdalmában,

Reggeli résszegségét.

Iszom az éppen csorduló nektárt,

Festett szeme kékét,

Hullámzó lelkéről lekonyuló

Lelkesedését.

Olyan mintha ketten volnánk,

Én és a nyár a kertben,

Iszom a diófa árnyékából,

Ha már csordultig szerettem.

Nyár vége

 

Felhőt nézni, alatta fekve,

Tátott szájjal, gyerekként nevetve.

Beleszagolni a szélbe,

Lángos illatába,

Fagylaltot enni, eper, citrom, málna.

Hasalni a fűben,

Szeretni a napot,

Hagyni ami elmúlt,

Csak lélegezni, nagyot!

Másokat nézni,

Ahogy dinnyét esznek

A műanyag krokodilon

Ringatozó testek.

Vissza még titokban, harapni a nyárba,

Cseppenként hullani le, cseppenként  a nyárba.

 

Változás

 

Hallom a szelet, dalol a nádas,

A lenyugvó napban simul a víz.

Elgörbült ágon már sárguló levél,

De nevetni okom lehet még tíz.

Görögdinnyét ettünk, maszatos szájjal,

Utolértük a felhőt, elázni benne,

Cipő nélkül, homokba sétáltunk,

És fülünkön lógott a cseresznye.

Rajzoltam grafiti oroszlánt neked,

Arcodra széles mosolyból ráncot,

Szemed színeiből részegségig ittam

S a tér akkor elgörbülni látszott.

A tó partján ülve most,

A papírhajót mint nyarat, elengedem,

Lehetsz még titkos őszi ajándékom,

Vagy forró, déli tengerem.

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2019-11-14 14:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.