VideóA MNMKK - Petőfi Irodalmi Múzeum csatorna videója Keresés a honlapon: |
Filip Tamás versei (Esendő fények, Tejfogak)
Esendő fények
Gyertyaláng libeg az üres színpadon. – Az előbb még itt volt – mondja valaki csodálkozva, de belefojtja a szót egy mentő szirénája. Dallama nincs, csak én hallom belé az Örömódát, mert tudom, hogy időben fog odaérni, ahol lélekszakadva várják. Vannak, kik föl se jöttek az óvóhelyről, nem hitték el, hogy véget ért a háború. És vannak, kik már indulnak lefelé, pedig még el se kezdődött az új. Sötét arcát fordítja felénk a Hold. A Föld fényei meg oly esendők, hogy arra nincs hasonlat. Csak annyi biztos, ha magadhoz ölelsz egy másik embert, mintha azt mondanád némán: fiat lux.
Tejfogak
A mellkasodba zárt szép fogolynő szíve s a tiéd együtt dobognak, s rendíthetetlen lökéshullámaik fekete ligetekbe űzik a gonoszt. A sok gyermek hableány beléhullajtott tejfogaival nevet önfeledten a színvak patak.
Neki elég színes a pingvin, a panda, a zebra, a hóbagoly, a sakktábla, meg a némafilm. S aki a moziban a billentyűket gyötri, az is csak feketék s fehérek közül választhat. Tertium non datur.
Megjelent: 2019-11-04 14:00:00
![]() |