Keresés a honlapon:

Lakatos László versei (csend, Csúf vers, igazság)

 

 

 

 

 

csend

lassan maga alá gyűr a mennyország.
arcomba csillagok taposnak árkot,
foszladozó teherré válik nevem

kezed keresem, tapogatva
toporgok egyhelyben
néma lettem. szelíd vadállat.
...
táltosfán kapaszkodom,
kezembe titkot szorítok,
s titkommal a távolba veszek. 

összegyűrt, néma ugatás lettem 
az Öreg Isten tarisznyájában. 
de lehet, még az sem.

Csúf vers

Izzadt talpal, 
Zsíros hajjal megyek a mennybe. 
Ha fogadnak 
Fáradt arccal előre masírozunk 
Előre! Előre! 
Nyálbuborékot fújunk ma az 
Ég felé

igazság

emlékek mellé borulva
a két karodba álmodva
ringatom deresedő fejem.
álom? csak emlékek,
kusza hétköznapok elegye.
néha megrettenek a 
valóságtól, vagy ha úgy tetszik 
a jövőtől.
ilyenkor a szeretet igazsága,
a tenyeredbe gyűrt szerelmes levelek
ideges zizegése jelzi: összetartozunk

 

 

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2019-09-05 14:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.