Keresés a honlapon:

Nagy Gusztáv: Kettőnkért

 

 

 

 

Kettőnkért

Bár tudnék szerelmes verseket írni,
magamnak fájni vagy örülni netán sírni,
de nem! Jeges bennem a dac, fázom és
fáznak körülöttem a bolygók,
ezek a fiatal csillagok, akik itt unalmukban
csókot sodornak arcomra, forrót, aztán meg szoknyájuk
hűvösével takarnak, mint a piramisok a titkot,
de hiába! Fázom! Meghidegült bennem a remény,
akkor, amikor egyszer magához ölelt a nap,
sejtjeimig elöntött a forróság, tanúm rá a pap,
aki azt prédikálta, hogy nem múlik el soha,
majd csak akkor ha betakar a moha.
Bár tudnék szerelmes verseket írni,
másiknak fájjon vagy örüljön netán sírjon,... igen!
Miattunk.

 

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2019-08-18 14:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.