Keresés a honlapon:

Deák-Sárosi László: Útra kelek

 

(„A kőgyerek játékszere” című kötetből, 1996.)

Amint az éjszaka a hegy tövébe lopakodik,
Kicsordul a sötétből az anyagtalan, bódító,
Sebesen mérgező éjnektár.

Felszívódik a tölgyek levelein, kikezdi a
Kérgét. Ott van a bogáncsban, útilapuban, fűben,
Sárga, lila és kék virágban.

Felfalja a mogyoróbokrok szelíd susogását,
Megköti a cirpelést, a sziszegést, a huhogást,
Csermelyek édes muzsikáját.

Légiesen szökdelek a halott tájban, érzem a
Föld fokozatosan erőtlenedő légzését,
Amint távol enged magától.

Úszom a csendben, míg felszívódok az éjszakában.
Tudatom a lét és nemlét korlátjába ütközik,
Széjjelsodor az időspirál.

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2014-08-06 09:39:37

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.