VideóAz Országút – művészet, tudomány, közélet csatorna videója Keresés a honlapon: |
Bátai Tibor versei (Az ostor vége, Receptus, „pedig lehetett volna”)
Az ostor vége
Rendszerint úgy indítasz egy jól megválasztott mondattal, hogy ne alakulhasson ki párbeszéd. Példátlanul tehetséges vagy ebben, joggal lehetsz büszke rá.
Arra meg még inkább, hogy mindezt belső monológként ásítás nélkül tudod folytatni, de hát végül is logikus, ha kizárólag a saját válaszaid érdekelnek.
Vajon beléd hasít-e valaha, hogy a magadénak gondolt kérdések mind elhangzottak már másoktól, és megalkották ezzel szövegeid közmagánbeszédét?
receptus
visszatekintve milyen röhejes a sok sallangos vitézi torna mintha kárpótolhatná a keszkenős kezekből elnyert aranyalma fénye a megfáradt bajnokot
becsvágy nélkül egyre könnyebb kezelni helyzetem kisegítenek az ép ösztönök
becsüljétek a tét nélküli harc eleganciáját jó urak bár nem tehetek rólatok bizonyságot teszek értetek
levetett vértemet elétek teszem aztán megbocsátok
„pedig lehetett volna” „Ha a halál tette őt védtelenné: ki az, aki eljön az ő nevében? Kicsoda győz a hős nevében?." Szécsi Margit: Nagy László emlékezete
jöttek mindenféle rangból jöttek tarka tömegben a rendek de senki közülük akinek szavára porig omolhatna Babilon
és a csapat zavarodottan mégis ekkor széledt el végleg volt aki vele az élen
volt ki maradt megfáradtan volt kiket elől ért az álom és mámorukban vezérszerepekre törve szekértáborokat szerveztek hirtelen
szárnypróbáló fiaknak minta így lett a repülés lendítő íve helyett totyogás a hősi vagy antihősi pózban
a szétfutó partokat megroppanva is hídként összetartó szivárvány terhével egyre távolabb került a túlpart távlatait vesztve így süllyedt
egyre lejjebb a horizont szem elől tévesztve a táguló határt a táborokat védők és ostromlók
sorsszerű szerepük szerint lemondtak – önként! – a már kiküzdött végtelenről pereg újra a szappanopera zászlók lobognak iszapba ragadtan
/1997–2017/
Megjelent: 2019-06-29 12:00:00
|
