Széll Zsófia versei (értéktartó; fényképpen a végekről, kezdetekről)
Értéktartó
amikor azok, azok az ujjak
még nem érnek ódáig
még éppen annyira vannak
távol, hogy az pont közel
a nyitott szemnek láthatatlan
vonások meglágyítják a papírt
a rostok közé szivárogva keresik
az utat, a tiszta hátoldalig érsz
ahogyan formál – óvón kemény
kézzel simít végig a szavakon
a betűk közötti tér beszakad
amikor azok, azok a karok
még nem érnek át, de mint kitárt
szárnyak borítják be az eget
a sereg élén Mihály lehajol
és beleszagol egy vadvirágba
fényképpen a végekről, kezdetekről
mélységet bámulok beléd:
gyöngeharmat-hajnal,
tisztaszoba-nappal,
süteményillat-este,
fészekéjszaka.
ahogyan ismét kitakar
a csend, és te átnyúlsz
felettem, hogy megigazítsd
az egyenetlen széleket:
szárnysurrogás.
és mégsem nézel a szemembe,
helyette a számat figyeled:
hogyan hullik alá belőlem fél
világunk. Mielőtt földet érne,
elkapod: tenyereden egész.
zajsima mi: az a mozgás,
az a súrlódás - hő.
körbevágtam a fotót, hogy
csak a szemedet, csak a szádat:
semmi kívüled feleslegest
belőled ki ne ássak.
amikor megszólalunk,
a szavaink között
a lélegzetvételek csobbanások,
körözünk egymásban.
éjséget bámulsz belém -
és én a vaksötét, belső
éjszakában is folyton csak
téged. Látlak.
Megjelent: 2019-06-19 12:00:00
 |
|
Széll Zsófia (1976) költő, szerkesztő, műfordító, a Veranda Művészeti Csoport alapító tagja
A Holdkatlan Szépirodalmi és Művészeti Folyóirat szerkesztője. |
Ez a Mű a
Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.