Keresés a honlapon:

Oláh András versei (csöndleltár, túl korán)

 

 

 

 

csöndleltár

 

 

a párás ablakhoz préseled homlokod

 

a teavíz elforrt almáink ráncosak

a homályos idő rekedt nyarakba vész

 

arcodat tegnap óta ismeretlen hordja

 

szótagolva olvaslak

 

hajadba fésülve ujjaim nyoma

 

szeretnék beleférni az életedbe

de az indulási oldalon magam vagyok

 

megtanulok hát múlt időben élni

 

kiretusállak zugaimból

mérgezett lélegzetvételedet hallgatom

 

rátenyereltél emlékeinkre

haldoklunk mint a törött nyakú üveg

 

és térfigyelő rendszered lebuktatja

a zárjegy nélküli álmokat

 

 

 

túl korán

 

 

szomjasan szürcsöltelek

de tudtam eljön majd a pillanat

amikor nem nyílik ki többé a reggel

s csak keresgéljük kétségbeesetten

a tegnapi ízeket

 

mégis túl korán érkezett a tél

az elválás helyén seb maradt

már nincs mit számon kérni a tegnapon

kikoptak belőlünk a szavak

– kimenekített lélegzeted vagyok

 

 

 

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2019-05-22 09:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.