Keresés a honlapon:

Tóth Csilla: Szép

 

 

 

Szép

Most, hogy suttogva beszélnek körülötte, 
megérti, hogy átváltozása elkezdődött. 
Még nem az a Bizonyos Kimondhatatlan, 
de már nem is ember egészen,
egy tévedés, 
habarcs a a francia krémesen,

többé nem válogat az eszközökben, 
nyíltan és szemérmetlenül felvállalja 
kivonulását az emberi nemből, 
fél lábbal ugrál a földön, 
kezeivel hadaró mozdulatokat tesz, 
artikulálatlan hangon énekel, 
az orrába túr
gyönyörű
nem tud pirulni
micsoda erőszaktevő

«Ez vagyok én,
egy lassan felszívódó metafora,
még ki sem bontakoztam igazán, 
még meg sem kötött testem körül a beton, 
gondolataim még áramolnának, 
annyi mindent érzek, lélegzek is, 
a fejem elforog, süt rám a nap, 
de már bennem a csirke lábának lenyomata, 
felettem peregnek a tűlevelek, 
pedig az nem is lehetséges, 
ezéven még Karácsony se volt»
gondolja még.

 

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2019-05-18 07:44:42

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.