VideóAz Országút – művészet, tudomány, közélet csatorna videója Keresés a honlapon: |
Bara Anna versei (bűnös, tus, cselszövők)
bűnös
gyűlölöm. ráépült nyolc évnyi emlékemre. összenyomta a hortenziafejek apró szirmait, s a parfümök kavalkádja elfedte a lila akácok diszkrét illatát. az udvari egyszobásunk mellett sem érződik gázszag. a szomszéd néni igazi úrinő volt, de szerelmei után csak a halállal tudott elszenderedni. a házfelügyelő sem inti a gyerekeit, hogy ne rohangáljanak, s nem csúfol senki gólyalábúnak. a zongoraszó a táblabíró családjának nappalijából a parkettákkal valamelyik szegény ember kályhájában rég elduruzsolta a szerelmi álmokat. csak a gyermektelen idős házaspár intarziás bonbonierje maradt meg és a mosolyuk, amikor átnyújtották. a karácsonyi angyal is elmenekült. azóta az angyalaim bármikor és soha velem, ahogy Isten. de ő sem szólít már meg hihetően. gyűlölöm a plázát. agyonnyomta a gyermekéveimet.
tus
a nő a lába körül úszkáló hajszálakat bámulta ahogy valahányszor elérték a lefolyót meggondolták magukat és újra ott tekeregtek a lába körül mindig utálta ha a kádból kellett kihalászni a hajcsomókat napi száz még normális mondta az orvos neki ennyi sosem hullt ki az undorhoz kevesebb is elég volt most az a pár szál sem bosszantotta beletörődött megpróbált a víz kellemes érintésére koncentrálni feljebb vette a hőfokot és erősebb sugárra állította a tusoló rózsáját élvezte ahogy a tarkóját metsző forró víztől ismét kitisztult körülötte minden a neurológus szerint természetes dolog a kitágult erekben jobban áramlik a vér az agy végre fellélegezhet a samponért ösztönösen nyúlt majd felsóhajtott ma nem volt hányingere a kemótól csak az élettől
cselszövők
amíg az őszi égen csillagokból mazsoláztak a felhők, mellénk kuporodott az este. végigcirógatta tincseinket, s a fák vérző levelein hintázó széllel kisebb vitába szállt. a sötétség ura hatalmas hátizsákjában, mint túlélő csomagot mindenhová magával cipelte a múltat. de a szikár szél vállán nem fért el sok emlék. így nem csoda, hogy rég elhagyta a pillanatot, amikor ugyanígy itt ültünk, rabul ejtve a csorgó holdezüstöt. míg a rovarneszektől riadtan összebújva nevettük ki egymás félelmeit, a hűvös szél jó ok volt a közeledésre. manapság vastag felsőben ülünk egymás mellett. de játszunk és eljátsszuk, hogy még így is fázunk, és egy hatalmas pulcsit kötünk, s ha kész lesz ketten bújunk bele, hogy megnevettessük a halált.
Megjelent: 2019-05-08 07:30:00
|
