Keresés a honlapon:

Szokolay Zoltán: Szöcske

 

 

 

SZÖCSKE

 

 

em-cé-em-el-iksz-iksz-i-iksz

csuklómon az ér fölé írtam

fekete rostirónnal egy monogram után

 

a főtér a tisztás

egymásra dőlő templomtornyok ujjaim

fűbe térdelve szorítom a balkezem-börtönt

mocorog benne a szöcske

aztán leáll

mintha meghalt volna

látszólag beledermed a szabadság elvesztésébe

de tudom hogy ugrásra készen

várja a fényt

 

em-cé-em-el-iksz-iksz-i-iksz

fel kell tennem a kérdést

eljön-e az én szabadságom

élek-e majd vele ha tíz-húsz-harminc év múlva

hirtelen kinyílnak körülöttem a hatalmas ujjak

 

útjára bocsátom a szöcskét

nem mozdul

csodálkozik

mintha összenőtt volna a tenyeremmel

aztán amikor már nem is várnám

egyetlen elrugaszkodással

nagy ívben repül a levelek közé

hazatalált

 

em-em-iksz-i-i

itt rohadok egy ököl sötétjében

 

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2019-04-08 07:44:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.