Markovics Anita versei (Hajléktalan ősz, Áttűnés, Élet)
Hajléktalan ősz
amióta megtanultál a tiltások erdejében
magad előtt is szem lehunyva, tapogatózva járni
( hogy fel ne bűvöld az otthont adó tündéreket a fákban )
moccanatlan telek járnak rád
és már nem elég egy tüdőre szívott bocsánat
elcsatangoltál, és már magad vagy a távol
ágyadra idegenek szőkén dőlnek
már nem vagy gyermek: miért is keresnének
megbocsátások, átkok?
magold be új neved:
hajléktalan ősz vagy
erdőn, mezőn, delíriumhatáron
Áttűnés
lassú, göndör futam a zongorán
mahagóni fényű
távozó illat vagy
Holdba kanyargó
vissza nem térő
és én alagútban dübörgő disszonáns hiány leszek
magamra csukott báltermek fényeivel
ki nem nyitott kották unalmával
gyertyák hűlni készülő viaszával arcomon
Élet
mint kiskutya ha dombra ül
nézed a Vegát:
koszorúér színű emléklerakódásokat
a magadból kirepült csillagképeket
saját kopott pulzusod fogod ---
vagy, mint egy ódon, huzat nélküli padlás
asszociációk kikötözve
mocskos egy élet-trambulin ez
és van egy hely, ahova orosz rulettezni jársz, ha
felébredsz
amíg rád nem nehezül az idomtalan éjszaka ----
mit kellene még mondjak az életről?
a versek, no igen -
viharban elengedett papírzacskók
saját maga tombolásában senki sem hallja
inkább fogd a kutyádat
menj Vegát nézni éjjel
és vigyél magaddal
jó sok töltényt, alkoholt
Megjelent: 2019-03-17 07:50:31
|
|
Markovics Anita költő, újságíró |
Ez a Mű a
Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.