Videó

Vállalkozásuk az élet – Szávai Géza és Szávai Ilona 

Az Erdély TV videója




Keresés a honlapon:


Bátai Tibor versei (Fülszöveg [E/2-ben], hozzá közeledve, nem szűnő)

 

 

 

Fülszöveg [E/2-ben]

 

Elsőként egy „csoportkép” ugrik be, egymás vállát ölelő csatárláncban állsz

a három tizenéves fiaddal, combközépig a Balaton vizében – ma

is olyan büszkeség jár át laposra diétázott hasadat és keskenyre

tornáztatott csípődet felidézve, amely simán fölér azzal, amit

egy jól sikerült szonettkoszorú elkészülte után érezhet a szerző –,

aztán már gátszakadásszerűen áradnak a strófák, amelyek az évek

során megtörténtek veled, és bár tehetségedből meg becsvágyadból csupán

töredékük szöveggé formálására futotta, mégis leírják egész

eddigi pályádat: az ujjongás, amellyel a magasba emelted első-

szülöttedet, majd az ikreidet toltad a dupla széles babakocsiban,

a hübrisz, amely asszonyod közeledő sziluettje láttán kerített

hatalmába alig néhány hónappal szülését követően (s azóta is),

meg akkor, amikor már családapaként megvédted egyetemi doktori

disszertációdat, s először írhattad neved elé a frissen növesztett

bűvös két betűt, a megilletődöttség, amely a rendszerváltozás után,

kormányfőtanácsossá kinevezésed átvételekor fogott el, azután

pedig a fiúk esküvőin meg az unokák születésekor újra meg

újra ha belegondolsz, úgyszólván egyetlen vers az életed, így, bár mindig

kínosan kerülted ezt a szót, lassan elfogadod, mégis csak poéta vagy.

 

 

 

hozzá közeledve

 

Miklya Zsoltnak barátsággal

 

inkognitóban jársz

szembefordított tükrök között lépkedsz

míg káprázattá nem sokszorozódsz

míg el nem veszel a mikrouniverzumok tömegében

 

egyetlen esélyed marad

szilánkjaid összeszedve

oldasz és oldódsz

hogy lényegeddé kristályosodhass

 

ahol csak egyetlen tükör lesz és benne az ő képe

elég engedned és magad fölé emel az élmény

hogy egyre rövidebb sugarú körpályán közeledsz hozzá

 

 

 

nem szűnő

Szokolay Zoltánnak, barátsággal

 

szánalmas ösztönöd

cserbenhagyott

eltékozolt az erőlködő remény

vértolulássá vált a túlhasznált erekben

a szív

ártatlan gyepűvidék lett a szülőfölded megint

hiábavaló áldozatba bicsaklott

 

csonkolt hitetlenkedésed nem szűnő

fantomfájdalom

 

 

  
  

Megjelent: 2019-02-17 07:36:31

 

Bátai Tibor (Budapest, 1951) költő

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.