VideóAz Országút – művészet, tudomány, közélet csatorna videója Keresés a honlapon: |
Köves István: SZÉLCSEND
SZÉLCSEND karc hidegtűvel
Thick-thack, thick-thack, múlik a modern magyar idő, a fővárosi. Szél kél, vörös az ég alja, tányérantennák közt csusszanva kapucsínóba csobban a Nap a régi gyártelep mögött. Múltunk épp a jövőnket falja.
Az aláírásgyűjtők már elvonultak, nyomukban elnyújtott panaszszó lapul a penészes lépcsőházban, a burjánzó gyűlölet bűze böfögve szavazni vágyik. Több tonna beton nyomja itt a rendet, kinek, minek magyarázzam, hogy néha a gégemetszés életet menthet, Stadionország vajúdni vánszorog a jegesen villogó, vetetlen ágyig.
A tévéhíradóig még bőven van idő, a sok semmiség csak nem áll mindenséggé össze. Mint száradó háló, lebben a függöny az ablakokban, elég a városi fény, zokog az abortáló alkony, a pneumatikus kapunyitó az egyetlen ellenálló.
Zihál az utakon az araszoló autócsorda, járdaszélre hullva hallgat a törten maga alá fordult, csapzott krizantém. Az úttesten elgázolt harangszó lapul. Fejét fel itt már senki nem veti, sunnyogó hősök vonalkódos pályázataiból épül vacogó szíveink köré bánat karantén.
Hatodik kötetem hoztam a nyomdából, azon könyökölök rodeni pózban, a hetedikért embriókat ölök, mindhiába, jól látszik innen is a történelem, a távolodó és a jövő, sikeres minden, akár a szabadstrand Szibériában.
Úgy távolodik a gondolat a tettől, mint sikoltás a megkarcolt üvegtől. Még alig fáj, inkább csak sajog, versekbe keserednek a hitegető órák. Pengetarajos drótkerítés közt élünk, lustán terpeszkedik bennünk a jó rák.
Ha jön a tömeg, ha nem, szabad, hanem, ha kell, az útmenti lámpa pirosra vált, a pulzáló idő, mint mindig, csak a lehetőséget menti, makacskodik, mint törötten fénylő zöldág, tömött sorokban vonul tanulságért a zord valóság.
Omladozó falak között lüktet bennem e vers lazán. A létezés peremén rám sem figyelsz, édes hazám! Betonba harapva csorbul a tejfog, míg az idő, katonabakancsban a körletfolyosók meandermintás kőlapjain, szüntelen kopog, életünk mindenképp elfogy.
Az indulat forr, habzik a cefre, sok és kevés is, hogy igazán hasson. A szomszéd házról, látom, most ugrik le egy lilapulóveres asszony.
Megjelent: 2019-02-03 08:00:58
|
