Videó

A Marosvásárhelyi Rádió hangfelvétele




Keresés a honlapon:


Kis-Mezei Katalin: Évek szakadéka

 

Emlékszel még arra a régi nyárra 
a Balaton partján Szabadi-Sóstón? 
Olyan kicsik voltunk mindketten, talán 
hatodikban vagy hetedikben volt, én 
addig sosem vettelek észre, onnan 
kezdve meg sokáig nem tudtam másra 
figyelni, aztán megint nem gondoltam rád, 
míg utánam nem jöttél a gimibe. 
Nekünk a Corvin-köz nem régvolt harcról 
szólt csak a mozi bástyájáról, mindig 
ott csókolóztunk, ha besötétedett, 
egyszer a barátnőmet küldtem oda 
magam helyett, nem voltam elég bátor 
hogy egészen szeresselek, különben 
is, nyolcra nekem otthon kellett lennem, 
az apu nagyon szigorú, volt féltett, 
világosban meg röstelltem magamat, 
az Eszter sokkal bátrabb volt, és többet 
nem találkoztunk, azt sem tudtam, mi lett 
veled csak néha láttalak az utcán, 
mindig egyedül voltál és mindig 
örültél nekem. Most mégis félek, hogy 
késő, nem tudjuk átlépni az évek 
szakadékát, amibe belehulltak 
az emlékek a csókok és a bástyák. 
Engedj most ideülnöm és kérlek nézz 
rám: látnom kell a szemedben hogy mégsem 
haragszol a tizenhat évemért a 
gyávaságomért és azért sem hogy én 
egészséges maradtam mikor téged 
végleg megbénított a paralízis.

  
  

Megjelent: 2014-08-05 13:06:35

 

Kis-Mezei Katalin (Budapest, 1955. augusztus 16. - Pécs, 2021. március 16.) költő

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.