Keresés a honlapon:

Acsádi Rozália: szeptemberi vers

 

 

 

 

szeptemberi vers

 

csak a csónakok ringanak

valahol a part menti vízen

 

elalszanak a madarak

röptükbe zárva minden

mi fény volt az ég tüzeiben

 

semmi nem mozdul

éjszaka  van

mindjárt itt az éjfél

 

nincs már dac nincs konokság

kiszíntelenedik a kétség

 

óramutató a csend

egyenletesen halad körbe

szeptember fáradt színei

hullnak le lágy körökbe

 

senki nem szól hozzád

senki nem vígasztal

kiléptek sorban már a holdra

 

ezüsthegedű hangja vibrál

szíved feletti vonó a borda

 

elfeledett mondatokat

gyűjtögetsz össze magadban

összerezzen ágyad szélén

az érintetlen hűvös élű paplan

 

 

üres a ház és milyen sötét lehet

ki tudja megtanulni teljesen

a neki rendelt életet

 

ki tudja felismerni az összes

később fontossá vált percet

 

nem válaszolnak ma sem

tanulod még a legkeményebb

önfegyelmet

 

aztán már az sem fontos

ismét egy évszakkal vagy gazdagabb

vagy épp szegényebb

 

a csónakokra gondolsz

érzed ahogy sötétedik

szíved tájékán a véred

 

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2018-12-21 19:07:54

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.