Videó

A Deák Erika Galéria videója




Keresés a honlapon:


Kis-Mezei Katalin (1955-2021): Mindig megtalálsz

 

 

 

 

Mindig megtalálsz


Nem, ma ne várj, nem akarok találkozni
veled, itthon maradok a gyerekekkel, 
nézzük a tévét, lehet, főzök valami 
vacsorát, legalább a kicsik nem fognak 
morogni, hogy olyan sokszor veled töltöm 
az éjszakát, pedig az a havi egy-két 
este szerintem igazán nem is sok, ha 
lehetne, én minden éjszaka melletted 
aludnék, csak dühít már, hogy nem értem, mit 
akarsz tőlem, miért engem akarsz, miért 
költöd rám az Isten pénzét is, és miért 
nem kellek neked mégsem egészen, délben 
és délután, télen, nyáron és tavasszal, 
miért csak lopott egy-két napok, tudnom kell 
végre, meddig leszek örök második én, 
aki az első voltam neked, mindenben 
a legelső, akitől annyira nem tudsz 
elszakadni, hogy mindig megtalálsz, bármily 
messze is futok, mindig újra magadhoz 
láncolsz valami furcsa, régi szerelem 
emlékével, azzal, hogy te még emlékszel 
az apámra és az öcsémre is, pedig 
már rég meghaltak, hogy ismertél, mikor még 
ötvennyolc centis volt a derekam és a 
heteseket kivédtem a Szentkirályi 
utcában, hogy együtt jártunk felvonulni, 
és mindennap megvártalak az egyetem 
előtt, és mindig vettél nekem jégkrémet. 
Tudom, többé nem fogod mondani nekem, 
hogy szeretsz. De az ifjúságom része vagy, 
úgy, hogy ne félj, felhúzom a nyolcvanezer 
forintos gyűrűm, és fülembe teszem a 
százezer forintos fülbevalóm, taxit 
hívok és mégis csak elmegyek abba a 
szállodába, ahol ma este engem vársz. 
Mert a halottaim is ott lesznek veled.

 

 

 

  
  

Megjelent: 2021-11-01 06:00:00

 

Kis-Mezei Katalin (Budapest, 1955. augusztus 16. - Pécs, 2021. március 16.) költő

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.