Koosán Ildikó: Felkiáltó jel
Íráshalmazt zokszóval sűrűn teleírva
kap fel könnyeden, vág földhöz újra
ez a tomboló időorkán, s úgy mossa el,
mint játék-papírhajót a háborgó tenger.
Hová leszel ma-holnap kisember?
Ráncos arcok izzadtságcseppje csordul;
Kordon közé zárt falatnyi léttér a jövő,
villámlik, dörög, kenetlen csikordul
minden ajtó, ami felé terel a cselszövő
ígéret, minden szándék új tiltásra lel.
Túlfejlett, kihalásra ítélt óriásmamut
a világ,a jólét lejárt füstködben illan el,
ki tudja, a hatalmak tűzszekere mire jut?
Kész csoda kisember, hogy még létezel.
Megjelent: 2014-08-05 11:57:28
 |
|
Koosán Ildikó /írói név/ költő, műfordító |
Ez a Mű a
Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.
