Videó

Az Irodalmi Jelen / Csornyij Dávid videója



Keresés a honlapon:

Széll Zsófia: 1001

 

 

 

1001

 

Tévedni olykor mégis isteni. 

Úgy nézel, ahogyan a fényt

szivárvánnyá töri a pára. 

Látod? A zápor árnyékában 

egy csupornyi arany. Hol az

őrző? A varázshegyen innen 

az van a nappalokkal, hogy jó

katonákként felperzselik

a határt. Pedig mindig azt

gondoltam, hogy csakis a

világosság 

éleszthet fel bárkit, bármit is. 

És most a kezdet a hűvös 

éjszaka. Foncsorozott tükör-

birodalomban az idősebb

királylány muskátlit locsol.

Gondosan letördeli az el-

száradt leveleket, virágokat,

feltakarítja a szavakat, ki-

söpri a homokot a szeméből, 

aztán egy nagyot sóhajt: ez

most nem mese -

nem tévedni olykor mégis-

csak emberi. És szabad.

 

Megosztás
  
  

Megjelent: 2018-10-12 18:22:47

 

Széll Zsófia (1976) költő, szerkesztő, műfordító, a Veranda Művészeti Csoport alapító tagja

A Holdkatlan Szépirodalmi és Művészeti Folyóirat szerkesztője.

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.