Keresés a honlapon:

Kerékgyártó Ferenc versei (Büntetésvégrehajtás, Nevermore)

 

 

 

 

BÜNTETÉSVÉGREHAJTÁS

 

Nem látomás. Elmondom, amit láttam.

Kezelőszékben fekszem kifeszítve,

várom, hogy egy gép három órán át tegye a dolgát velem.

Délutáni műszak, húsvét, egyedül fekszem

egy égővörös műbőr formaegyes ülésben.

Jobbomon, balomon piszkosszürke, székek.

Elalszom hirtelen, miután a csöveket belém vezetik.

Nem tudom, mennyi ideig alszom: egyszerre felriadok.

Körülnézek az álom révületéből lassan kifelé tartva.

Balomon egy fogvatartott szíjbilincsben, csukaszürkében.

Jobbomon egy fogvatartott szíjbilincsben, csukaszürkében.

Előttem egy óriás fegyveres, fekete egyenruhában,

ruháján felirat: BÜNTETÉSVÉGREHAJTÁS.

A kanülből most folyni kezd a vér, először kis cseppekben,

majd egyre bőségesebben, a szívartériából végig a mellkasomon.

Balomon  egy fogvatartott szürke székben, szíjbilincsben.

Jobbomon egy fogvatartott szürke székben, szíjbilincsben.

Fekszem kifeszítve középen vörös székben.

Nővérek jönnek felém, hogy letöröljenek.

 

 

 

NEVERMORE

 

Itt, ahol a domina feminál

s a femina is gender,

ahol a költő nyávog és hiszterizál,

mert mit is tehetne az ember,

itt nem lehetsz hős, csak ostoba:

ez a hülyék, gyávák és kufárok kora.

Ahol az igazság  még mindig lelenc,

ahol minden s mindenki eladó

nem voltam s nem leszek szentferenc.

Átdöfve csövekkel szólni a madarakhoz?

Az éj megint fekete madarat hoz,

elhessentem, de mindig újra jön,

a kárterem ablakából biccent, beköszön.

NEVERMORE, mondja rekedten a holló.

„How are you, vén varjú?” – csőre véres olló.

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2018-10-10 16:54:24

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.