Mórotz Krisztina: Lila lovak
LILA LOVAK
Színházban látja magát.
Egy férfi vesszejét fogja.
Körülöttük minden sötét.
Sötétlila és szilvakék.
Hajlong a szélben, indigószínben,
kék erekkel hajlong a pénisz.
Most először mozdul meg a vágy az ágyékomban,
Kiürült testemben. Villanó körmök.
Mint megannyi lampion, női altestek világítanak.
Nem ereszti, fogja a nő a hímtagot.
A kis tenyér éppen olyan,
mintha asszonyöl lenne.
Annak minden illatával.
De most a színház egy dobbanásra elnémul.
Üstdobok szállítják az aranyló
vért a fülkagylókba.
Egyre több hímtag mered az ég felé.
Valahányat egy-egy asszonyöl fogja át.
Lágyan. Kenyérillatúan.
Minden férfi lüktet.
Némelyiken már ott a csepp
és még inkább lilul az egész.
Parádés rendezés!
Minden vessző sötétlila
a hurokként szorító
kis tenyéréleken túl.
Emeli csípőjét a férfi.
A vörös száj ráhajol. Ráfeszül.
Ó-betűt formáz a korall-ajak.
Satuba fogott gyönyör.
Lovak vágtái vad terepeken,
át a calimán,
miközben zarándokdal mesél az útról.
A lilás indigó-lovak szája habot vet.
Megnyílt utak.Lila lovak.
Kék-bordó nyakuk duzzad, habzanak.
Életemben először
minden lehetségesnek látszik.
Megjelent: 2018-09-07 08:03:04
 |
|
Mórotz Krisztina |
Ez a Mű a
Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.
