VideóAz Irodalmi Jelen / Csornyij Dávid videója Keresés a honlapon: |
Széll Zsófia: kasmír
kasmír
Ott, a tó mélyén csak kövek vannak. Kicsi, éles kövek. Mozdulatlanul a közepében azt nézed, ahogyan a bokádon a csomó. És tekeredik a kötél. A némaságban egyre lejjebb: ez valaki más bánata. Valaki más tavában valaki mást tartanak fogva.
Ott, a hegy tetején ritka a levegő. Óriási sziklák, a leg- nagyobbon egyensúlyozol. Innen leesni nem lehet, csak elrepülni, ha. A kötél a csuklódra tekeredik, egyre feljebb, a végét nem látod: valaki más napja ez, valaki más csillaga.
Itt csak kisebb dombok vannak. Ideát mindenütt puha, zöld a fű, bár- hova lépsz, nincsenek nyomok. Idebent nincsenek viharok, csak záporok. A levegő virágillattal teli: ez itt magam a tavasz.
Tegnap majdnem kivágtam a fenébe a kávéfőzőt. Amikor újratöltöm, az istennek se akarja kitolni egy ideig a vizet. Én a kunyhapulton ücsörgök ilyenkor - nem az első alkalom -, dühösen bámulom a folyamatosan zöld fényt, a fene essen bele, annak zöld utat kellene jeleznie, ez meg csak berreg, a kávé még nem jön. Aztán valami történik odabent, és folyik a kávé, én pedig elfelejtem rögtön, hogy az előbb még az ablakot is betörtem volna vele (csak az tartott vissza, hogy akkor meg kellene csináltatni, meg aztán vehetnék ismét egy kávéfőzőt), látod? Már semmi gond. Hetek óta semmi gond, és tényleg nincsen. Gyógyulunk. A lakást hatvanadszorra is átrendeztem, mindenkinek azt mondom, hogy így most az igazi, olyan szavakat használok, hogy “optimum”, meg hogy “gyönyörű”: végre csináltam magamban magam- nak helyet. Olyat, ahol akár rám is zárhatom az ajtót, ha. Készülök.
Ott, a tó mélyén, a kövek azon túl, hogy élesek, színesek is. A bokádon az a kötél nem dörzsöli fel a bőrödet. És az a tompa csend is jólesik, tudom. Ott, a hegytetőn bódító a levegő, lelátsz mindenkire. A csuklódon dísz a bog. Ha kioldódik, csak egy út marad, egy röpte, mert a mindenek felett csak a tavasz van, te pedig már nem is tudhatsz mást, csakis: fel- fele.
Megjelent: 2018-08-18 06:42:50
|
