Videó

A tegnap.ma videója




Keresés a honlapon:


Halmosi Sándor három verse a JA JA-DÍJAS KÖLTŐ ciklusból

 

 

 

JA JA-DÍJAS KÖLTŐ HÖLDERLINT KERESI.

FELMEGY A TORONYSZOBÁBA, AMI ÜRES.

 

Én nem mentem fel soha. Pedig életem nagy része

ott zajlott, a Neckar-parti városokban, a tornyok

alatt, premier-plánban. És volt benne minden, félig-

üres,

félig-tele, vagy tán egészen az.

 

Stuttgartban a Hölderlin-tér közelében laktam,

onnan indult a sárga 2-es villamos, a másik

végállomása a központi temető volt, Hauptfriedhof,

vicceltem is mindig vele, hogy naponta ingázom az

őrület és a halál között, és tényleg, a démonokkal

flancoltam, papírvékony voltam, hiperérzékeny, a

másik öröme, tobzódás,  halálközeli élmények,

szeretőkódex.

De ne őrüljünk már meg teljesen!

 

Az élet költészet nélkül fel nem fogható.

Épeszű bolondoknak meg ott vannak a költők.

 

 

JA JA-DÍJAS KÖLTŐ PESSOÁT KERESI.

 

De nem Pessoa kedvenc kávézójában, a Brazilban.

A dolgok azért ennyire nem önazonosak.

És magmegtartók.

Ma már a fogalmat sem ismerik, pedig régen indiai

orvosi könyvek külön fejezetei szóltak arról, hogy

hogy kell a férfinek elélvezni, ha gyermeket akar

nemzeni. Mert régen pont fordítva volt – ez is.

Kontinens szeretkezés.

Nincs élvezés, csak élvezet. Hosszantartó.

Mint az igazi költészet.

A tejóceán köpülése.

 

Az óceánban fürdeni jó.

Laktózmentes.

 

50. szülinap a kifőzdében, 52 évesen.

Csendes Toll nem sieti el,

A nagy Tesó, a Tejo megvár.

Vidd magaddal százhússzal!

Chicago vár ággyal és blues-zal

Eltévedni nem rossz Lisszabonban

A 28-as villamos, a sárga, mindig hazavisz.

 

Cabo da Roca, a legnyugatibb pont, innen már csak

a nagytüdejű tenger. Arról a piros világítótoronyról

csónakod körül én is írtam. Nincs az a fado-

hangulat, az a Bob-Marley-fazon, az a batikolt hippi,

én rólad írtam, és neked írtam, és fájt. És szerettelek.

Pont úgy, pont abban az értelemben. Én találtam ki,

tudom.

 

De vissza JA JA-díjas költőhöz, aki Pessoát keresi,

és meg is találja, helyettem is. De nem a kedvenc

kávézójában. Mert a lemez folyton csak forog

bennünk.

Zé Eduardo Cabo da Roca lemeze

Lisboa String Trio

Thomas Tallis az Estorial bazilikában

Bob Dylan korai

A fadóról már volt szó. Ősi, mint a tangó és a

pentatón kesergő. Hogy mért szültél a világra,

anyám.  Hát ezért, talán.  Hogy értelme legyen.

Hogy megérkezzünk lélekben. Tamási Áron remake.

Charlie Parker és a legfehérebb húsú hal, meg a ház

bora, nekem csak vino della casa, ó, hogy mennyire

szerettem ezeket a szavakat, lány nem tud úgy

csókolni, vaffanculo, colione stuzzicadenti ragazzi

mangiare.

 

47 év

86 álnév

86 alterego.

te melyik vagy?

 

Cascais – Jónás büfé, lehetne akár Szekszárdon is.

Lélekkel eszik az ember, ugye,

és végül az ital iszik meg minket,

ez is egy módja a nap befejezésének.

Fitzgerald, az író mondta ezt, a Szatyor itallapja

szerint,

és Ernesto,  a kubai turistacsalogató. Az öreg halász.

 

A tintahal rizottó a vásárcsarnokban a forró nyom.

És a polipsaláta az o Taxi kifőzdében.

Tosta mista - mint nálunk a vecsési vegyes.

Adega.

 

De az ízek még a legjobb gourmékon is kifognak.

Mert ízlés nincs szellem nélkül

És szellem nincs hiány nélkül

Ami központ-tudat.

Kicsit szebben harmónia.

Ha kibillen, érted meg igazán.

De szeressük-e a kibillentőt?

Vagy gyűlöljük?

Vessük meg, mint a világot mocskos dolgaink után?

Nézzünk át rajta?

Avassuk szentté?

Írjuk meg apokrifban?

Nem tudom.

Néha azt hiszem, értem.

Néha feladom.

Ilyenkor verset olvasok.

Vagy írok.

Nem keresek senkit

De mindenkit megtalálok.

Mindenki rám talál.

 

Pessoa sírja Belimben, a Szt. Jeromosban, amikor

nem is remélem. És Vasco da Gama, Camoes is.

Hány kötényt adtak a halálnak, de az utolsó nem jött

be. A kórházban már Pancho sem emlékezett

mindenre.

 

De mi is az, a minden?

Csempemúzeum egy régi kolostorban?

Ahelyett, hogy bemennénk, leraknánk a csempéket,

és beköltöznénk, és beöltöznénk.

Tennénk a dolgunk.

 

Ha csak egy órát is együtt megyünk az úton,

gondolatban,

jó világ lesz.

 

Estoril vár.

 

 

JA JA-DÍJAS KÖLTŐ VERSET ÍR,

A TENGERNEK HÁTTAL.

 

 

És nézik a madarak.

És nézik az angyalok.

Néha helyet cserélnek.

 

  
  

Megjelent: 2018-08-02 15:21:54

 

Halmosi Sándor (Szatmárnémeti, 1971), költő, műfordító, kiadóvezető, matematikus

 

Fotó: Székelyhidi Zsolt

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.