VideóA tegnap.ma videója Keresés a honlapon: |
Halmosi Sándor három verse a JA JA-DÍJAS KÖLTŐ ciklusból
JA JA-DÍJAS KÖLTŐ HÖLDERLINT KERESI. FELMEGY A TORONYSZOBÁBA, AMI ÜRES.
Én nem mentem fel soha. Pedig életem nagy része ott zajlott, a Neckar-parti városokban, a tornyok alatt, premier-plánban. És volt benne minden, félig- üres, félig-tele, vagy tán egészen az.
Stuttgartban a Hölderlin-tér közelében laktam, onnan indult a sárga 2-es villamos, a másik végállomása a központi temető volt, Hauptfriedhof, vicceltem is mindig vele, hogy naponta ingázom az őrület és a halál között, és tényleg, a démonokkal flancoltam, papírvékony voltam, hiperérzékeny, a másik öröme, tobzódás, halálközeli élmények, szeretőkódex. De ne őrüljünk már meg teljesen!
Az élet költészet nélkül fel nem fogható. Épeszű bolondoknak meg ott vannak a költők.
JA JA-DÍJAS KÖLTŐ PESSOÁT KERESI.
De nem Pessoa kedvenc kávézójában, a Brazilban. A dolgok azért ennyire nem önazonosak. És magmegtartók. Ma már a fogalmat sem ismerik, pedig régen indiai orvosi könyvek külön fejezetei szóltak arról, hogy hogy kell a férfinek elélvezni, ha gyermeket akar nemzeni. Mert régen pont fordítva volt – ez is. Kontinens szeretkezés. Nincs élvezés, csak élvezet. Hosszantartó. Mint az igazi költészet. A tejóceán köpülése.
Az óceánban fürdeni jó. Laktózmentes.
50. szülinap a kifőzdében, 52 évesen. Csendes Toll nem sieti el, A nagy Tesó, a Tejo megvár. Vidd magaddal százhússzal! Chicago vár ággyal és blues-zal Eltévedni nem rossz Lisszabonban A 28-as villamos, a sárga, mindig hazavisz.
Cabo da Roca, a legnyugatibb pont, innen már csak a nagytüdejű tenger. Arról a piros világítótoronyról csónakod körül én is írtam. Nincs az a fado- hangulat, az a Bob-Marley-fazon, az a batikolt hippi, én rólad írtam, és neked írtam, és fájt. És szerettelek. Pont úgy, pont abban az értelemben. Én találtam ki, tudom.
De vissza JA JA-díjas költőhöz, aki Pessoát keresi, és meg is találja, helyettem is. De nem a kedvenc kávézójában. Mert a lemez folyton csak forog bennünk. Zé Eduardo Cabo da Roca lemeze Lisboa String Trio Thomas Tallis az Estorial bazilikában Bob Dylan korai A fadóról már volt szó. Ősi, mint a tangó és a pentatón kesergő. Hogy mért szültél a világra, anyám. Hát ezért, talán. Hogy értelme legyen. Hogy megérkezzünk lélekben. Tamási Áron remake. Charlie Parker és a legfehérebb húsú hal, meg a ház bora, nekem csak vino della casa, ó, hogy mennyire szerettem ezeket a szavakat, lány nem tud úgy csókolni, vaffanculo, colione stuzzicadenti ragazzi mangiare.
47 év 86 álnév 86 alterego. te melyik vagy?
Cascais – Jónás büfé, lehetne akár Szekszárdon is. Lélekkel eszik az ember, ugye, és végül az ital iszik meg minket, ez is egy módja a nap befejezésének. Fitzgerald, az író mondta ezt, a Szatyor itallapja szerint, és Ernesto, a kubai turistacsalogató. Az öreg halász.
A tintahal rizottó a vásárcsarnokban a forró nyom. És a polipsaláta az o Taxi kifőzdében. Tosta mista - mint nálunk a vecsési vegyes. Adega.
De az ízek még a legjobb gourmékon is kifognak. Mert ízlés nincs szellem nélkül És szellem nincs hiány nélkül Ami központ-tudat. Kicsit szebben harmónia. Ha kibillen, érted meg igazán. De szeressük-e a kibillentőt? Vagy gyűlöljük? Vessük meg, mint a világot mocskos dolgaink után? Nézzünk át rajta? Avassuk szentté? Írjuk meg apokrifban? Nem tudom. Néha azt hiszem, értem. Néha feladom. Ilyenkor verset olvasok. Vagy írok. Nem keresek senkit De mindenkit megtalálok. Mindenki rám talál.
Pessoa sírja Belimben, a Szt. Jeromosban, amikor nem is remélem. És Vasco da Gama, Camoes is. Hány kötényt adtak a halálnak, de az utolsó nem jött be. A kórházban már Pancho sem emlékezett mindenre.
De mi is az, a minden? Csempemúzeum egy régi kolostorban? Ahelyett, hogy bemennénk, leraknánk a csempéket, és beköltöznénk, és beöltöznénk. Tennénk a dolgunk.
Ha csak egy órát is együtt megyünk az úton, gondolatban, jó világ lesz.
Estoril vár.
JA JA-DÍJAS KÖLTŐ VERSET ÍR, A TENGERNEK HÁTTAL.
És nézik a madarak. És nézik az angyalok. Néha helyet cserélnek.
Megjelent: 2018-08-02 15:21:54
|