Videó

A Fefe Szabó csatorna videója




Keresés a honlapon:


Balázs F. Attila versei (Ima, Műtét után, Dzsessz Vancouverben)

 

 

 

 

IMA

 

voltak napok amikor
nem tudtam kommunikálni
senkivel
nem volt az befelé fordulás
inkább zavart
minden emberi megnyilatkozás

 

depresszió – mondanád
de jó volt a kedvem
elszórakoztam macskáimmal
megmetszettem a rózsákat
könnyed voltam
mint egy akrobata
ki nem ismeri a gravitációt

rozsdafarkú figyelte

minden mozdulatomat
miközben ide-oda szálldosott
a seregélyek felrebbentek

és a távoli gyümölcsfákról kémleltek

te kedves
tudatom rejtett hajlékában
vártál türelmesen
míg befejezem közös imámat

a teremtményekkel

 

MŰTÉT UTÁN

ha az élet illúzió,
a halál is az
a műtőasztal hideg érintése
nem
nem

a mai napot is elkezdem
de a dolgok nem működnek
összebonyolódik minden

a forgatókönyveket felcseréltem

 

DZSESSZ VANCOUVERBEN

a kávészínű asszony észrevétlenül
szomorúságot csempész belénk
hangja mint a trombitáé
a finomtól
a dobhártyát hasítóig

mesél
elsírja
boldog boldogtalanságát
szeme
kihűlt tükörtojás sárgája
elveszti fényét
befelé énekel
mintha sírna
befelé sír

mintha énekelne
testem szoborrá merevedik
a párnával bélelt széken
vérem fekete bőre alatt lüktet

 

  
  

Megjelent: 2018-07-27 05:39:37

 

Balázs F. Attila (1954) költő, műfordító

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.