Keresés a honlapon:

Széll Zsófia versei (The Fall, Non plus ultra)

 

The Fall

 

mint amikor az iskolában

a sorminta a szomszédos

füzetben kék, piros

elöljáróban a férfi, a nő

követi: ismétlődő választ

ások, kötődésmintha

egy vonal jobbra, aztán

balra el

a csöndek, amikből nem

emelünk katedrálist, ha

nem csak egyre mélyebbre

ásunk, olyan mélyre, hogy

véletlenül se mászhasson

ki belőle valami

félholt, kétvilágidegen

olyan nyugodtan kellene

feküdnünk egymás mellett

sehol csengettyűvel

sehol harangszóval

ásó, kapa

vonal mentén a keresztek

mint amikor az iskolában

lyukasra radíroztam a papírt

felemeltem a füzetet

és azon keresztül kukucskáltam

át rád

felhőtlen, mintátlan

kék ég

 

 

non plus ultra

- Attilának -

 

annyira, hogy nem

véletlen. gondolkodsz

valami apró szeplőn,

apró-cseprőn. a vállaidon

pöttyökben a nyár,

összekötjük: csillagkép.

elmosolyodsz, látod,

megannyi dolog, egyikük

nagyobb, mint a másik.

istenember-óriás születik.

tudtad, hogy belehalok

a szülésbe? én ugyan nem.

annyira véletlenek ezek a

szavak, átgondolatlan az ok.

hirtelen forróság, lassú

fellegek, nincs eső,

csak a perc pereg.

nincs olyan, hogy hátra,

előtted pedig a semmi

távolságok. csapda ez,

okosabb, mint eddig az

összes másik. nincs

ravaszabb, mint ez a

nyár: beleéledünk.

 

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2018-07-26 06:04:28

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.