Keresés a honlapon:

Aranyi László: Frankenstein bódhiszattva

 

 

 

 

Frankenstein bódhiszattva

 

(II. változat)

 

 

 

 

       A jelentés rítus.

A szöveg túlmerészkedik az értelmezhető tartományán.

 

 

       Félreáll: szembe-

fordul,         alattomos tekintetek követik

              a fák, szirtek, folyók állandósult önkívületét.

Felgyújtotta kunyhóját,

       elűzte

       asszonyait, kölykeit,

világéletében arra készült, hogy a kagyló koporsójába záruljon,

az egyedüllét misztériumába fojtsa illúzióit.        A Bivalyfej-hegyre a  

              madarak

        nem visznek már virágot,

ő sem farag többé

        nevető sárkányt.       A félreálló

 

(fény, érzet, akarat)

a táguló vízgyűrűk közt

              tükröződő telihold fölé hajolva

 

Antonin Artaud „A színház és a pestis” című szövegét idézi fel,

              s a nyolc szimbólumot (baldachin, lótuszvirág,

napernyő, váza az élet vízével, kagyló, két hal, oldhatatlan csomó),

közben kezéhez ér egy lehajló ág,

       megérinti egy lehajló ág,

 

imbolygó tükörképe csillog, millió álarc ,

őrzi  mosolyát a közellét csendje.

 

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2018-07-23 08:03:05

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.