VideóAz Országút – művészet, tudomány, közélet csatorna videója Keresés a honlapon: |
Bártfai Attila Márk: Röltextus
RÖLTEXTUS
Keresem a szivárványban a szürkét, a sok nedves, ragyogó fonal között a fakó-szárazat. Abból köttetnék halott nagyanyáimmal pulóvert, a hideg és a meleg évszakokra is valót; langyosabbat még annál az életnél is, amit magamban hordok dideregve, akár hulla a mérget.
Belebújnék, ha elkészülne végre! Hogy hasonlítanék akkor a koszos téli égre; vagy valami annál is szomorúbbra; mondjuk rám, ahogyan az elmaradt ölelkezések átkarolnak, és bőgés helyett kényszerítem magam a nyugalom kőkeresztjére, mintha Pilátus mártír légiósa lennék.
Nem akartam ilyennek születni. Meg se kérdeztek róla. Nem választottam volna semmit, ahogy a tér se választ el egymástól dolgokat; csak a tárgyak lökdösik el maguktól a taszító vonzásokat. A testi szerelemről meg van a két véleményem és azok egyfolytában elundorítják egymást.
Egykor úgy gondoltam, ha nem jut nekem öröm, akkor magamat összetöröm, valami toronyról leválva, akár egy vízköpő, aminek röpülni támad kedve a romantikus naplemente ellenében. Megkomolyodtam. Vagyis a halál nem játszik már, csak dolgozik az élet, az örök Hamupipőke.
A zavarosban halászik, a zománc felmosó vödörben. Szivárványhabos maszatolás minden látszatcselekvés, s a valódi tettek hiánya olyan megnyugtató; mint egy variáció a megvilágosodásra. ‘Rosszkedvem mind a négy évszakában, úgy döntök, hogy boldogtalan ember leszek, ha törik,
ha szakad.’ Szürke pulóverre vágyom! Ez a végső kívánságom: az önös elhidegülés magamtól. Egy langyos, kötött holmiban szeretnék bujkálni; molylepke módjára rágni a puha pamutot. Vagy játszanék a rég halott nagyanyókkal, mint színes gombolyaggal küzd a kandúr, míg sorskötése készül.
Megjelent: 2018-07-12 12:36:36
|
