VideóAz Országút – művészet, tudomány, közélet csatorna videója Keresés a honlapon: |
Köves István: Ülünk a társalgóban és nem békülünk
Ülünk a társalgóban és nem békülünk
Pedig nélkülünk üresen vacog a terasz, nem halványodik a pirkadó ég alja, nélkülünk némán unatkoznak a tányérok, sápadtan ásítoznak a cirádás fülű csészék, nem csörren össze kés a villával egy sem, csusszanó szél csiszolja a tétlen kanalakat, barnultan pattan a rozsda, kivirágzik a drótkerítésen.
Fogynak, apadnak a vágyak, csak a csend vonz, futtunkban is indázva ragaszkodunk a rajtvonalhoz, nem Rubik-kocka perdül, ósdi, kegyetlen ördöglakat. Hiába nyomja a lengő serpenyőt a gravitáció, szellőben bénán lapul a szorgos oxigén, minden második szám párjára lel a végtelen sorban, de nélkülünk nem ikrásodik tovább csuporban a méz.
Telik-múlik az idő, hol lomhán, hol sebesebben, nélkülünk így sem, úgy sem tud naptárba kerülni, s nem gyűrődik ráncba a meghűlt ágytakaró sem, akár a tapasztókemence, fullasztó a levegő itt benn. Szabadság, függetlenség? Kitől, mitől? Nélkülünk céltalan a világ, trópusokra hólapát! Odakint megáll a hulló levél, a hópihe a levegőben.
Hogy legyen ezután, hová is rejtsük el álmainkat? Gondold meg, kérlek, de ne sokat töprengj, kedvesem, félő, kifutunk az időből, legfeljebb öt-tíz év még kábé, szárnyas ifjúságunk dicsfénye egymásba elmentve, sminkelő bohócnak mosolyogni ideje sincs, meg kedve sem, de igyekezz, hisz hallod, tréfál(koz)va úgy mondják itt az amúgy tényleg türelmes ápolók: lefőtt nekünk már a kávé.
Megjelent: 2018-06-29 10:29:11
|
