Keresés a honlapon:

Siska Péter versei (Hajónapló, Evangélium)

 

 

 

 

Hajónapló

Péntek, október 13.

Irány kelet, északkelet.
Borús idő. A kapitány káromkodva
jár fel-alá a kabinjában. A Nap,
ami a hajó körül
kering, nem a miénk
többé.

Szombat, október 14.

Irány kelet. Reggel heves
széllökések, aztán szélcsend.
Délelőtt az egyik
utas elköszönt.
Gondolatban hazafelé
kormányozzuk
a hajót.

 

Vasárnap, október 15.

A kapitány leállítatta a gépeket.
A csönd oszlopnyi
lábakon áll, lilásan feszül
rajtuk a bőr -

Hétfő, október 16.

Kártyázunk.
A kapitány a fedélzeti korlát
mellett áll, a vizet
nézi.

Kedd, október 17.

A vontatóhálóban férgek
és tengeri csillagok.
Az egyik matróz halotti
inget vesz fel,
és kijelenti:
mától ő a kapitány.

 

Szerda, október 18.

Egyre szilárdabbá válnak
az álom tárgyai.
Összezár fölöttünk
a felhőtakaró: nincsen már
mélység, nincsen már
víz sem –

 

Evangélium

Valahol a semmiben,
egy földút mellett. Nem konkrét
táj ez,

az akácfa sem jelent
semmit, csak virágzik,
virágzik.

Egy férfi ül alatta,
a kezeit nézi.
Nem tudom megszokni
a feltámadást,
mondja.

Mély levegőt vesz -

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2018-06-01 05:23:40

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.