Keresés a honlapon:

Aranyi László: Az Egyensúlyozás

 

 

 

Az Egyensúlyozás

 

 

 

 

       Fuldokló hajóroncs,

                     s az eleven víz érzi vonaglását.

A kikötő Kübelé púpos papja, őrjöngve böki tökébe a fakardot,

       furcsán gyűrődő, műszálas függönyként lebeg tucatnyi szirén.

A tisztátalanságukat őrzők: szentek.

 

       Aki tisztul, zsarnokká válik.

Az egyensúly, a rend csak illúzió,

a kötéltáncos könnyű léptei előrevetítik szégyenletes zuhanását.  

       Ahogy a csökött faun,

 

                                                                             

R      0L       0     R

0B    v  F   0

L  v  A   v  L

0  B  v.p     0

R   0L     0   R

 

 

akit már-már szőröstől-bőröstől elnyel a nyálkás, cuppogó pina,

       próbálna a Föld seggébe kapaszkodni,

ám a hús puha, kihűlt, ellepték a burjánzó hullafoltok.

                                

       Összedől, szakad, mállik a megismert.

(Rozsda és penész lepi. Doh- és dögszagú.) A Bástya,

       a játékos szándékától függetlenül, elindul a táblán.

 

S a karó is a kitágult lyukban végzi…

 

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2018-05-30 09:43:38

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.