Keresés a honlapon:

Bartha György versei (hogyha, félelem)

 

 

 

hogyha


lényegében
még mindig
ugyanott
vagy
egy kicsit
előrébb
mint az undok
légy
a zsíros levesestál
szélén
csak nézek
ki a fejemből
a tegnapot felejtem
hogyha
megélem
a holnapot

****

félelem


és akkor ébredt
a hajnal
mint legtöbbször
vörösen és sárgán
vér és méz

úgy hitte ő is
kötéltáncos
tarkatollú vagy
madár
de nem volt könnyű
nem lehetett
akár a szél

hol erre
hol arra
menekült

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2018-04-05 05:08:04

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.