Keresés a honlapon:

Széll Zsófia: 42

 

 

 

 

42 

 

vajon a nappalra rá
szárad az éj? mint
gézzel fedett seb
viszket alatta a fény
és amikor lerántod
hirtelen egy mozdulattal
kiserken a tudat? 
vagy mint világfátyol
takarja el annyira
csak annyira a lényegit
hogy ne lehessek
erre az életre vak?

tudod, álmomban
egy hosszú egyenes
úton mentem előre
és kopasz jegenyék 
szegélyezték a szívemet
azóta nem tudok nem
hátranézni a lépésekbe
belebotlok s bár el eddig 
nem estem minden 
pillanatomban ott van
a tehetetlen zuhanás

vajon ha ma elalszom
kirügyeznek a fák?

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2018-03-21 06:05:29

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.