VideóA Danubia Televízió videója Keresés a honlapon: |
Gerle Kiss Éva versei (Másnapra, Más erő)
Másnapra
Félrenéz mindig, amikor reggel felkel, és nem azt az arcot látja, amit este maga mögött hagyott, nem kisimult érzések rajzolnak arcára, testére, félbehagyott érintések, mert késő volt, nem az az esti séta, amikor a fák árnyéka sem látszik, végtelen nyár, rezzenéstelen a szempár törődött, mintha nem történt volna semmi fölé húz két szemöldököt a reggel szénceruza, vékony tus kiemeli a fák elhagyott árnyékát, amit látni akart ott a téren, ahol kéz a kézben járt, az ajakra is kell csók helyett a rúzs, izgalom helyett ócska festék, kopik, ha megeszel egy narancsot vagy elszívsz egy cigit, kiábrándító a piros ölelésben fuldokló csikk, nincs benne semmi sikk, a magas sarkú is csak kopog az aszfalton akár a lópaták, nem vicc, nem kecses kinek öltözöm ma fel, neked, nézi a kirakat tükörben magát. Szoknya lejjebb húzva, ne legyen kurvás, blúzon a gomb újragondolva, hogy ne látszódjon a dekoltázs, ma nem, ma nem, és talán holnap sem fekszik le velem, haját rázza a sok nem az elveszett árnyékú fák alatt a másnapra tartogatott csók.
Más erő
Talán ha nem kellene megküzdenem a külvilággal embertelen erőkkel, hamis váddal, mellettem lennél. Fognád kezem, lépteim őriznéd vagy csak lennél, egyszerű önmagad. Sokat tennél értem. Magadért.
Mert te is akarod a közös kínt, vagy megváltást, még nem tudjuk melyik dimenzió hat majd ránk, „Tesszük, amit nem tudunk meg nem tenni” hallottam valahol. Rácsodálkozni már nem volt idő, feléd szállt a gondolat. Szobor vagy. Acélból, vasból gyúrt. Akaratom hozzád kevés.
Más erő húz feléd, más hatalom. Vonzásod földi léthez termett gravitáció. Kikerülhetetlen. Nem adom meg magam azért sem, a lelkem enyém, a testem mögé rejtem. Ne látsszon.
Tiéd volt mindkettő. Szélmalom harcom ellened nő, őrzöm magam tőled, akár az enyészettől. A bomlás így is utolér.
Akkor meg miért ne adjam kölcsönbe a létem? Feleslegesen féltem hitehagyott méltóságomat. Veled élem perceim, nélküled is, nem kellesz hozzá.
Vagy ha mégis, el kell ismernem valamit nem rombol az idő. Van, Volt, Lesz, tartja a mondás, közhely talán, de egyre igazabbnak tűnik, ahogy minden múlik, csak te nem, létezésed táguló világegyetem, szúró mellkasi fájdalom.
Megjelent: 2018-02-20 07:58:29
|
