VideóA tegnap.ma videója Keresés a honlapon: |
Köves István versei (Au gusztus, Frissítés, A világbéke utolsó napfényes délelőttjén)
AU GUSZTUS
Ilyentájt az ország töltöttpaprikát eszik zsírcseppkarikák aranylanak a duzzogó paradicsomlében
Záhonytól Hegyeshalomig a pengekarélyos drótkerítések közt fűnyírók hadoszlopainak hangja jelzi a hazaszeretet
FRISSÍTÉS
A kellemetlen kerékcsikordulásra, lánctalpcsörgésre a pultoslány derékból szinte kitekeredve fordított hirtelen hátat, s a falitükörben, a kitámasztott baljába szorított csatakos konyharuhára dőlve, csak a reklámpalackok között lesve tartott szemmel, míg én meg a laptopomon bámultam a WiFi-kapcsolat jelét követő feliratot a hideg kéken villódzó képernyő közepén, hogy azt mondja, ill. írja: várjon a frissítésre, hosszabb időt vehet igénybe, ne kapcsolja ki addig a gépet, többször is újraindul majd!
Így frissültünk ott hárman egy ütemre, egymásra lesve ezen a kora tavaszi, szokatlanul napfényes téren, a néma pultoslány, a zümmögő laptop, a köhécselő költő az árnyékba húzódott, rejtőzőmintázatú páncélosok között, s egy egész pengetaréjok karéjozta stadion-ország is frissült körülöttünk, mint aki nagyon igyekszik.
A lány ekkor rezzenéstelen arccal hozta, s tette elém a békebeli kapucsínót, mint máskor, szeme sem rebbent, ugyan frissüljek már, rajta ne múljon, haladjunk már, kérem, legyen valami, s mintha csak erre várt volna a Word is, egy hunyorítás után újraindult a program, jelezte, hogy rendben, majdcsak föláll ez a rendszer, hogy bepötyöghessem végre: várj, szívem, érdemes, indulok mindjárt, mienk ez a nap, ez a világ. Ez jutott nekünk.
A VILÁGBÉKE UTOLSÓ NAPFÉNYES DÉLELŐTTJÉN
Árnyéktalan kék háttér feszül fejünk fölé, élő-helyszínkapcsolásra kész, átlátszó, csábító ég. A napfénytől bódult városi galambraj alakzatban rója a tájat: tömörülve kereng, némán, surrogva fölvág a magasba, majd egyetlen szárnnyá simulva suhan vissza a kockakövekre, s fel újra. Dülledt szemük mélyén vörös riadalom ragyog, úgy tesznek, mintha nem, de jól tudják, sőt, érzik, hogy a mozgásérzékelő regisztrációs műszerek már őrjöngve bemérték önfeledt röptüket.
Lent, a célkeresztben vénemberek botra kapaszkodó keze reszket. Ők még biztonságra vágynak. Bizonyosságra. Sehogy sem találnak vissza magabiztosságuk egyensúlyához. Állnak a földomlás rengette világvárosok terein, fölgyülemlő haragjuk gyámoltalan. Kézfejükön a kesztyű alatt sárga májfoltok nődögélnek. Ami elmúlt, történet. Szükségképen közös. Tanulsága tovaterjed, aki akar, okulhat belőle. De a jövő, a közös, nem kötelező. Csak ráadás. Nincs már sehol az ökörnyál, pitypang, árvalányhaj. Fiatalság, bolondság. Fenjétek csak, fiúk, fényes késeitek …
Megjelent: 2018-02-14 08:00:21
|