Keresés a honlapon:

Hepp Béla: Ny. J.

 

 

Ny. J.

 

Két napja folyton itt látlak magamban

és hallom, hogy a csend atomokra hull.

Sziklamorzsák... A szívemben harag van

érthetetlenül, vállalhatatlanul.

 

Mi dolgod ott, a valón túli létben?

Van-e ott vers, vannak lassú balladák,

lelkes költőnek lenni ott is érdem,

ott is vár rád talán néhány jóbarát?

 

Itt csöndet hagytál. Képeket a múltból,

összerótt időt érdes verssorokba,

itt szól, itt belül, mégsem hallom túl jól,

mintha a világ lassan elforogna,

 

s kapaszkodom csak szélén a meséknek

hogy a mindenből a semmi szülessék,

így szárad szikárrá bennem az ének,

megszőtt szavakból így lesz az üresség.

 

Messze járhatsz már, át az égi kéken

ahol fényjárók bronzharangja kondúl,

hiányzol, s magammal így kell összeférnem.

Még sokáig látlak.

Minden alkonyon túl.

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2018-01-07 08:00:57

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.