Keresés a honlapon:

Birtalan Ferenc versei (Délpesti ballada, Dolgunk elfogyott, Kovács József Hontalan)

 

Délpesti ballada

 

Ne higgy már semmibe, kincsem

Átizzadt, véres az ingem.

Mellemből szökik a sóhaj.

Vergődök, küzdök a szóval.

 

Bárhova, eltűnni innen.

Lenni halálban, lenni bilincsben.

Vissza már úgy sem ad senki,

bakfis szeleknek bolondja lenni.

 

Röpülni hegyeken, réten,

teveled lenni, egészben.

Mikor az éjszaka támad,

látom a bevetett ágyad.

 

Ilyenkor gyilkos a szándék.

Káromkodnék, sírnék, kiabálnék.

Eltűntél tolvajmód innen.

Nem hiszek én már neked sem, kincsem.

Dolgunk elfogyott

 

feszül a hám terhünk nehéz

nem hittünk az öregségben

nem volt legyűrhetetlen út

nem bírt velünk az ég sem

 

szilajok voltunk szabadok

harcoltunk ördög isten ellen

s mik lettünk tépett vén sasok

szégyelli magát bennünk a szellem

 

mi dolgunk volt elfogyott

szerelmeinket elrabolták

magunk roncsában lettünk rabok

 

minden minden hiába

melléd  dőlök az út porába

mind gülszárik vagyunk tanabajok

                 Kovács József Hontalan

                     (1950. augusztus 15. - 2017. szeptember 30.)

 

                       túl sok a halál körülöttem

                       szorítja feszíti a hurkot

                       nyakamon az isten

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2017-12-28 08:00:03

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.